Pogány kor - vagy Mária kora?
Lourdes-uzenete
Megértük a kegyelem idejét







Mária kora - IX. évfolyam, 2008. 1. szám

 

Pogány kor – vagy Mária kora?

            A német „Maria heute” folyóiratban olvastuk a „Pogányok kora” c. cikket. A szerző a Szentírásból indul ki, s ugyanolyan következtetésekre jut, mint mi a „kék könyv” olvasásakor – hisz ez másképp nem is lehetséges. Mégis, vajon olvasás közben az Istenbe vetett hit reményén és biztonságérzetén kívül Mária ugyanezen szörnyűségekre vonatkozó szavaiból a rettegés mellett nem érezzük-e ki Szeplőtelen Szívének kegyességét, anyai szeretetének gyógyírját is, amelyet sebeink, fájdalmaink enyhítésére megígért és meg is ad?

 

Pogányok kora

 

            Az evangélium egyes szövegrészei mindig felkeltették a bibliamagyarázók érdeklődését. Vajon mit akart Jézus közölni velünk, amikor a pogányok idejének beteljesedéséről beszélt? Itt az evangéliumnak következő szavaira gondolunk:

 

            „Nagy gyötrelem lesz e földön és az ítélet haragja e népen. Lesznek, akik kardélen hullnak el, másokat rabságba hurcolnak a pogány népek közé. Jeruzsálemet pedig a pogányok fogják tiporni, amíg be nem teljesedik az idejük.” (Lk. 21, 23köv.)

 

            Itt több dologra kell felfigyelnünk. Jézus először a zsidó nép üldözéséről és szétszóródásáról szól. Jövendölése a századok folyamán valóban beteljesedett – korunkban, a második világháború idején elérte sátáni kegyetlenségű betetőzését. Aztán Urunk arról beszél, hogy Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni. Hasonló értelemben ír erről a Jelenések könyve is:

 

            „A templom előcsarnokát hagyd ki, ne mérd fel. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni.” (Jel. 11, 2) Az Úr sok-sok kijelentésével igyekezett óvni minket, figyelmeztetni a bekövetkező borzalmakra:

 

            „Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De egy hajszál sem vész el fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.” (Lk 21, 17-19)


            „Mikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása.” (Lk 21, 20) Ezek a szavak akkor érték el történelmi beteljesedésüket, amikor Titusz hadai a 70. évben megostromolták és elpusztították Jeruzsálemet. Jézus következő szavai ebből kiindulva már az idők beteljesedésére utalnak.

 

            Mit akart tehát Jézus közölni, amikor a pogányok idejének beteljesedéséről beszélt (plerothosin kairol ethnon)? Az idézett szövegben az „ethnon” kifejezés alatt „pogányokat” érthetünk, tehát olyanokat, akik nem zsidók, sem keresztények, hanem hitetlenek és bálványimádók… Ha Jézus a pogányok idejéről szól, ezzel jelzi, hogy utána a hívők ideje jön el. Erre a titokra fokozatosan derül fény. Szt. Pál később arról ír, hogy Izrael is megmenekül, amint az összes pogányok elérik az üdvösséget. (Vö. Róm. 11, 11-32) Isten ugyanis a kegyelem idején minden embernek ki akarja nyilvánítani irgalmasságát.

 

            Az Úr ily módon sürgeti az embereket, hogy szeretetteljes imáikkal a hit és a parancsolatok iránti hűség szellemében térjenek meg. Az imádság a hit éltetője, nélküle nem létezik lelki élet, amely valójában a Szentlélekben való élet. Hogy ezt megtanuljuk, szüntelen kapcsolatban kell lennünk vele az ima, a nyíltszívűség, a szeretet által.
 

A pogány rendszer vége

 

            Világunk ma ijesztő válságot él át, amelynek betetőzése Isten ellenségeinek teljes veresége lesz. A jó és a rossz válságáról, az igazságosság, a béke az igazság válságáról, az Egyház válságáról van itt szó. A nemzeteket megmételyezte a bűn, a tisztátalanság, a bálványimádás, a test kívánságai… Mindent elborít a gonoszság sötétsége, bennünket pedig ezernyi módon kínoznak a sátán támadásai. A bűnök és a gonoszság új formái azonban nem csak minket gyötörnek. Az ún. gazdag országok bűnei szédületes méreteket öltenek, és számtalan embert kerítenek hatalmukba. A féktelen liberalizmus sátáni törvényeinek rengeteg áldozata van, köztük látszólag keresztény politikusok, akikben már semmiféle hit sem él. Ez a jelenség egyre inkább elmélyíti az egyenlőtlenséget. Elmélyül a társadalmi és erkölcsi válság, kialakul a táptalaj az intolerancia, a gyűlölködés, a gonoszság számára. A sátán szabadon uralkodhat azokban a lelkekben, amelyek tagadják és elutasítják Istent.

 

            Sem Európa, sem más világrészek népei nem érhetnek el igazi fejlődést Isten nélkül . A bibliai időkben egyes nemzetek megpróbálkoztak ezzel, ám minden kísérletük sikertelenül végződött. A babiloniak között belső megoszlás lett az eredménye, mások bálványimádásba süllyedtek. (vö. Ez 16, 26; Oz 1-3; Jel. 17-19, 2), üldözés, vérfürdők, háborúk kísérték útjukat. Emlékezzünk vissza az ószövetségi hamis prófétákra és istentagadó uralkodókra. Valamennyien egy jobb világot, békét és biztonságot ígértek, és hittagadásra buzdítottak. Az újabb korban is végtelenül kevély szörnyetegek léptek fel: Hitler meg Sztálin. Áldatlan önkényuralmuk után velük együtt rendszerük is a történelem süllyesztőjébe került. Ezek a férfiak nem véletlenül jelentek meg, tévútra vezetett tömegek támogatták őket. Egész nemzetek voltak hajlandók szembeszállni Istennel, az Egyházzal. Legyünk tehát éberebbek, elővigyázatosabbak, ne sajnáljuk a fáradságot annak érdekében, hogy az emberi szívek megtérjenek, Istenhez forduljanak, nehogy megismétlődjenek a borzalmas események.

 

            Ha Európa és az európaiak nem térnek vissza töredelmesen Istenhez, egyre nagyobb, egyre gyakoribb problémákkal kell szembenézniük. Európa és nemzetei áldozatául esnek az általános romlásnak… Aztán előáll Isten ellenfele és sok embert megtéveszt. Vele együtt a pusztulás útjára térnek, mivel elutasítják Istent és az igazság szeretetét, a gonoszságot választják. (Vö. 2 Tessz. 2, 11) Ez alkalommal már okosabbaknak kell lennünk, hisz mindez figyelmeztető jel a szintén válsággal küzdő Egyház és az elkövetkező nemzedékek számára is.

 

Az ő országa eljön

 

            A Miatyánkban ezt imádkozzuk: „Jöjjön el a te országod”. A hit azt a meggyőződést tükrözi, hogy Isten hallja és meghallgathatja imánkat. A mennyek országa Jézus Krisztus által már itt van közöttünk. (Vö. Mt 12, 38; 13, 24-50) Itt van az Istenhez hű keresztények szívében. (Vö. Lk 12, 34; 1Pt 3, 15) A szentek Egyháza – Isten országa földünkön. Elérkezik a béke és a szeretet kora. „Boldogok a szelídek: övék lesz a föld.” (Mt 5, 5) A vége felé közeledő pogány kor után, a Jézus Krisztus által a ragadozóval és követőivel szembeni harc megvívása után ránk virrad az a nagyszerű kor, amelyben Isten birtokába veszi az emberi szíveket és a világot. (Vö. Jel. 19, 11-20, 6) Európáról szóló levelét II. János Pál pápa Szűz Máriához intézett imával fejezte be, a Béke Királynőjének szólítva őt, ahogy a Szűz Medjugorjéban maga nevezte magát. Anyánk ma az égből sürgeti az egész Egyházat, hogy foglalkozzék üzeneteivel, mert ezek mérhetetlen kegyelmekkel ajándékozzák meg az Egyházat és az egész világot. Aki Máriát hallgatja, biztos lehet abban, hogy a béke, a kiengesztelődés és az örök üdvösség útján halad.

 

            „Szűz Mária, Isten küldött téged a mi korunknak, védelmező anyai palástoddal a hozzád forduló gyermekeidet. Könyörögj Istennél érettünk. Vezess el minket abba a korba, amelyben az embereket betölti Isten szeretete. Vezesd el gyermekeidet a mennyei hazába.”
 






www.kat.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!